EGRES KIS LAJOS NÉPTÁNCCSOPORT
Túrkevén a néptánc szeretete és tanulása nagy múltra tekint vissza. Az 1930-as évektől kezdve Madarász Károlyné Balogh Terézia jelentős népművelői munkát végzett, elsősorban néptánc oktatói tevékenységével, hiszen 30 éven át irányította Túrkevén a néptánc-csoport munkáját. Tanítványaival három alkalommal jutott el az hazai néptánc-fesztiválokon az országos döntőig 1948 és 1951 között. Néptánc-oktatói tevékenységéért több magas kitüntetésben részesült. Leghíresebb tanítványai voltak: a lánya Madarász Katika énekes valamint Balogh Márton néptáncos, népdalénekes előadóművész, aki kunkapitányunk is volt. Teruska néni munkáját 1960-tól kezdve Vizi Valéria balett- és tánctanárnő folytatta. A néptánc tanulás mellett Valika irányításával, megkezdődött a balett oktatás is Túrkevén. Néptánccsoportjával ő is országos sikereket ért el. Működött alsós, felsős és ifjúsági csoport is. Nagyon sok helyen felléptek, így pl. Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Pécs- Mecsek néptáncversenyen, Siófokon, Balatonfüreden a fesztiváli menettánc versenyen, Balatonföldváron, Egerben, Debrecenben a virágkarneválon. Az ÁFÉSZ volt a csoport szponzora, Simon József és V. Nagy Lajos segítette, szervezte az utazásokat, szállást, étkezést, a kísérő zenekart. Az ÁFÉSZ önálló cigányzenekara (esténként a Keve étteremben zenéltek) minden fellépésen ott volt a csoporttal. A zene betanulását Merkel Miklós irányította. A néptánc próbákat a Művelődési Házban tartották (A József A. úton, majd a Táncsics utcai épületben), az intézmény biztosította a fellépéshez szükséges ruhákat, cipőket, csizmákat. Kun László igazgató mindenben segítséget nyújtott. Sajnos 1974-ben Vizi Valika véglegesen elköltözött Budapestre. Ezután Gaál Katalin, majd Tóth Judit vezette tovább a tánccsoportot. Később az egyre nehezebb anyagi háttér miatt már csak a gyermek – és ifjúsági csoportok működtek.
Dittrichné Szegő Hedvig, a csoport mostani vezetője így ír ezekről az évekről:
“3 éves koromban kezdtem balettozni Vízi Valika néni szeretetteljes irányítása alatt, és egészen 5. osztályos koromig lelkes tagja voltam a csoportnak. Akkor, 8. osztályos koromig egy kis szünet következett, de a 8.-os tánciskola után, amit akkor már Gaál Kati vezetett, az ő hívására csatlakoztam a néptánccsoporthoz. Majd Tóth Jutkánál, aki Katitól vette át a tánctanítást, folytattam, és ő volt az, aki elindított engem is a tánctanítás útján, ugyanis Dittrich Imrével együtt ekkor végeztük el a táncoktatói tanfolyamot Békéscsabán. Ekkor még középiskolás voltam. Így már 17 éves koromban a művelődési házban elkezdtem néptánctanítói pályafutásomat. Két csoportot vezettem, egy alsós, és egy felsős csoportot. Az Egres Kis Lajos Néptánccsoport néhány tagja is ebben az időben kezdte a tanítványomként. Amikor a gyermekkort kinőtte az a jó néhány lelkes fiatal, akik Valika nénitől kezdve valamilyen táncot táncoltak, és még szerették volna folytatni, egyértelmű volt, hogy mint ifjúsági csoport működtünk tovább, amit ketten, Dittrich Imrével vezettünk.
A felnőtt csoport 1994-ben alakult. Egy nosztalgiatalálkozónak indult, melynek célja az lett volna, hogy évente egyszer összejönne ez a csoport és műsort adna. Ezt a kezdeményezést a Művelődési Ház indította el, és lelkes szervezője S. Nagy Sándorné volt. Erre az előadásra Sajti Sándor készítette fel a csoportot, és ennek a fellépésnek a sikere felébresztette bennünk az igényt a folytatásra. Nem csak azok a táncosok voltak tagjaink ekkor, akik az ifjúsági csoportban, táncoltak, hanem azok is, akik még előttünk is táncoltak. Így már akkor is megtalálható volt köztünk a 16 éves fiatal, akik mellettünk váltak felnőtté, és voltak családapák, családanyák. Ebben az évben vettük fel az Egres Kis Lajos nevet, Balogh Marci sugallatára. 2000 környékén volt egy búcsúfellépésünk, úgy tűnt az elfoglaltságok miatt nem tud működni a csoport. Így volt egy kis kihagyásunk. Utána a művészeti iskolások Olaszországba, ill. Franciaországba voltak hivatalosak. Erre az alkalomra megkértek, hogy tanítsam meg nekik a Kevi verbunkot és csárdást, ill. egy karikázót. Itt már két néptáncos is jelen volt. Dittrich Imrével rövid ideig ismét ketten vezettük a csoportot, majd ismét csak én. Ezek a 2000 utáni évek voltak talán a legmozgalmasabbak, hiszen sok fellépésünk volt, kipróbáltuk magunkat a rockoperák világában is (Pl. István a király, Kiátkozottak, Egri csillagok), sok helyre eljutottunk. Aki egyszer belekóstol a néptánc ízébe, az, míg él néptáncosként fog gondolkodni, büszke lesz néptáncos mivoltára. Nem lehet elmondani mennyi gazdagságot, élményt ad egy-egy próba, egy-egy fellépés, egy új tánc tanulása. A néptáncosok egy nagy család. Abban a mi csoportunk egy kis család.” (Dittrichné Szegő Hedvig: A teljesség igénye nélkül…)
Az Egres Kis Lajos Néptánc-csoport azóta is nagyon jól működik. Az összejöveteleket, próbákat a Művelődési Házban tartják, heti rendszerességgel. Erős közösségi szellem, a népzene, néptánc iránti elkötelezettség jellemzi a csoport minden tagját. Műsorválasztásuk során a környék tánckultúráját helyezik előtérbe, de az egész Magyarország, illetve határon túli táncok is megtalálhatók repertoárjukban. Fellépéseikkel színesítik a városi kulturális rendezvényeket, a „Kevi Juhászfesztivál” állandó fellépői. Nagy sikerrel szerepeltek Túrkeve testvérvárosaiban: a lengyelországi Porabkában, valamint Nagyszalontán. Láthatták már műsorukat Kapolcson a Művészetek Völgyében, Budapesten a Stefánia Palotában, illetve a nagyszabású Budapest Kiállítás alkalmával is. Szívesen tesznek eleget a környező települések gyakori meghívásainak.
A csoport, munkája elismeréseként 2008-ban „Túrkeve Városért Díj”-ban részesült.
Kovácsné Kovács Erzsébet műv. szervező
